|
Témaindító hozzászólás
|
2010.10.01. 22:05 - |
Funkció: csapat számára pihenőhely, találkozóhely
Több járattal rendelkezik. |
[20-1]
Követi tekintetével Holdfényt, amíg a farkas el nem tűnik a szeme elől. Halkan felmordul:
- Szerintem is nagyon vicces, ha kétlábúak mászkálnak a területünkön...
Aranymancs reakcióján azonban meglepődött.
- Valóban furcsa barát... - mondja, miközben csodálkozva végigméri társát. - És pont ezért nem biztos, hogy minden szavát el kéne hinni. Lehet, hogy van valamennyi igazság is bennük, de én nem bízok benne.
Viharkarom parancsára csak bólint, és futva távozik.
// Folyt. köv.: kotorékbarlang //
|
Viharkarom összeszűkült szemekkel hallgatta Holdfényt. Meg sem szólalt míg a farkas beszélt aztán a többiekre nézett. Aranymancs kinyilvánította, hogy elhiszi amit Holdéfny mondott. Viharkarom még minding csöndben volt majd felsóhajtott. - Aranymancs, te gyors vagy. Szaladj Holdfény szaga után és keresd fel az embereket, hogy igaz-e amit Holdéfny állít! Árnyékszív! Siess és járd körbe nagyjából a területünket, minden kaugárnak üzenve, hogy gyülekező a Barlangnál! Nekem más dolgom van... - megvárja míg csapattagjai engedelmeskednek majd eltűnik a barlangban. |
*Aranymancs fejét lehajtva lépdelt hátra Viharkarom morgására.Hallgatta Holdfény beszédét.Egyrészt hálás volt neki amiért ezt elmondta, de gyanús is volt neki.*
-Furcsa egy barát...-*Mosolyodott el, majd éles fájdalom csapott beléje.Ezek szerint testvére bajban van.Lehet, hogy soha többé nem lássa őt?Most azonnal el kell mennie megkeresni.*
-Viharkarom én hiszek Holdfénynek.Most azonnal össze kell hívnuk a csapatot!-*Fordult a vezér felé, hangjában csengett a félelem.*
|
KM
Holdfény hátrahőköl az eléje ugró pumák elől majd a szemükbe néz. Vigyorog. - Egy régi ismerőst így kell fogadni? - nevet fel. Ahogy Viharkarom rámorgott Aranymancsra: jót mulat rajta. Majd komolyra fordítja a szót. - Kétlábúak! - ennyit mond, hatásszünetet tart. - Ide fognak jönni! A falkánk területén már végigmentek, de nem bántottak minket. Úgy gondolom, hogy ide jönnek! Ezer dologgal föl vannak szerelve. Kihallgattam őket, bár nem értettem mit mondanak, láttam, hogy az egyiknél altatólövedékes puska van. - elvigyorodik. - ... és ha valamelyikőtöket eltalálja egy altatólövedék... úgy tudom azt száműzik a csapatból, mert veszélyes rátok nézve. - nagy szemeket mereszt, de a mosoly csak nem akar lefagyni pofájáról. - Gondoltam figyelmeztetlek titeket... a barátoknak kötelessége. Azt ajánlom toborozzátok össze a csapatot és védjétek meg magatokat! - elsprintel. Még hallani lehet nevetését amint viszi a szél.
//Holdfény el.//
|
Kaparászás, vonyítás zavarta meg őket. Árnyékszív is követte a többieket a barlang elé. Bizalmatlanul végigmérte a jövevényt, nem örült, hogy pont egy farkas keveredett a területükre. Némán hallgatta Holdfény válaszát, tekintetében enyhe megvetést lehetett felfedezni. Sejtette, hogy egy időre vége lesz a nyugalmuknak. |
Viharkarom fülébe is eljutott a kaparászás. Megnyalta véres szája szélét majd ő is kiugrott a barlangból. Holdfénnyel találta szemben magát. Aranymancs Viharkarom helyett is kérdezett, a vezér rámorgott Aranymancsra, jelezve a rangfölénységét. Majd Holdfényre nézett, kérdően, várta a választ. |
Miután evett mancsairól a vért kezdi lenyaldosni.Elmosolyodott, de gyorsan abba is hagyta.A többieknek is maradt ugyan élelem, ő sosem szerette a tolongást, mikor mindenki egyszerre eszik, vagy megeszik előle a finom falatokat.Mikor végzett a mosakodással nyújtózkodik kezdett, elfáradt izmait kissé megtornáztatva, csontjait ropogtatva.Ásított egyet majd elgondolkodott.Testvére keresésére akart indulni, de elég hideg volt az idő, leestek az első hópelyhek, amiket különösképpen Aranymancs nem is kedvelt.Ráér még megkeresni öccsét, addig is élvezi a lustálkodást.Bezony nem volt ínyjére ez a "tevékenység", gyorsan meg is unta, majd fekvésből végül felült.Kezdett kissé türelmetlen lenni a semmit tevésből, most kivételesen idegesítette, hogy nem ő vadászott.Kedvet kapott egy kis hegy mászásra is, de a hegyek most sokkal csúszósabbak mint máskor.Nem lenne jó ötlet, éppen most ilyen szórakozást kitalálni az unalom elűzésére, de Aranymancs nem szokott a biztonságra oly annyira ügyelni.A beszélgetést nem vélte túlságosan jó dolognak, így nem szólt semmit a többi csapattaghoz.Felállt, majd orrát ismeretlen szag ütötte meg.A pumák szaglása nem volt olyan jó, így nem érezte igazán mi az, de mikor kaparászásra lett figyelmes, végül vonyításra elhúzta a szája szélét.Felismerte a szagot, és fintorogni kezdett.
~Egy farkas...~Forgatta meg szemeit, egy csepp düh is bújkált benne.Nem ülhetett tovább, ahogy meghallotta a hangokat rögtön kifutott a barlangból ami védte őt a széltől, és meg is csapta egy fuvallat.Holdfénnyel találta szembe magát, felvette a pókerpofit, különös reakciója nem volt, várta, hogy Viharkarom reagáljon, és beszéljen helyette is.
-Mi szándék vezérelt arra, hogy ide gyere?-Bökte ki végül, nem bírt várni.Hangja nem volt annyira goromba, inkább kíváncsiság gyötörte, de mellesleg kezdett örülni a farkasnak.Legalább történik valamit velük.
|
KM
A pumák halk kaparászást hallanak, majd abbamarad. Vonyítás kúszik a kaugárok fülébe, összerezzennek és rájönnek, hogy Holdfény, az egyik farkas szól nekik.
Holdfény lebámul a barlangba és kaparja a szélét. Vonyít, vakkantgat.
|
Szótlanul figyelte, ahogy a többiek esznek. A jóízű falatozás látványától és a vér erős illatától összefutott a nyál a szájában, így mégis elvett magának néhány cafat húst. Aztán ő is tisztálkodni kezdett, és várta, hogy történjen valami, ami miatt érdemes megszólalni. |
-Egészségedre-mosolyodott el Viharkarom. Rádöbbent, hogy ő sem evett még a zsákmányból. Odalépett az egyik prédához, és jóízűen falatozni kezdett. A finom hús mindig feledtette vele a gondokat.
|
Aranymancs végig hallgatta vezérét, majd tekintete ismét a tetemekre tévedt.Nagyon éhes volt, ez látszott is rajta.Viharkarom utolsó mondata viszont nagyon tetszett neki, és mikor Árnyékszív kijelentette, hogy nem éhes még boldogabb lett.Annál több jut neki.
-Jók a meglátásaid.-Húzza vigyorra száját, majd pumatársára néz.Igaz sok puma inkább magába forduló, magányos, még is csapatban él, Aranymancs mindig is jobban szerette a társaságot.Nem a túltengőt, amiben éppen most csöppent.Lefeküdt az őz tetem mellé, természetesen jobban szerette azt mint a nyulat, és bármi mást.Hasát kezdte szétnyitni éles szemfogaival, majd a finom belsőséget enni.Hisz itt volt a legfinomabb, félt, hogy Viharkarom ezt nem szívleli jól.Csak neki jut a legfinomabb falat, de még sem bírt ellen állni, a friss húsnak.A vér illata még inkább felélesítette ösztöneit, melső mancsával a zsákmányra csapott, majd karmait bele mélyesztve evett tovább.Az étel boldogságot okozott neki, ami egyre csak nőtt, míg el nem fogyott, mikor már a hasa fájt a sok hústól.Pofáj nagy részben véres lett, szinte még az egész feje is ahogy beletúrta az őz tetembe, hogy finomabbnál finomabb részekhez jusson.Szép lassan végzett is, kiélvezte a kedvenc zsákmánya minden harapását.Miután nem bírt többet enni mancsait kezdte tisztogatni, és fejéről kezdte lemosni a vért.Ijesztő látványt nyújtott a véres pofájú, még is nyugodt Puma.
|
Igaza volt Viharkaromnak, elvégre Árnyékszívet is csak véletlenül vitték erre a lábai. Bólintott, majd a tetemekre emelte tekintetét.
- Én nemrég ettem. Két nyúl rosszkor volt rossz helyen. Bár ez inkább nézőpont kérdése - mosolyodott el. - De úgy látom, Aranymancs éhes... |
Viharkarom összeráncolt homlokkal nézett a többiekre. - Ti már itt vagytok. Homokbundást elküldtem Harmatcseppért. A többiek nem tudom hol vannak, gondolom kószálnak valamerre. A területünk nagy- Hála Carousenak! - és csapattagjaink némelyike magányos természetű. Majd jönnek. Addig is ha éhesek vagytok egyetek az őzhúsból. Most fogtuk őket Homokbundással, még frissek. - mosolyogva mutatott az őztetemekre. |
*Ahogy ideért rögtön Homokbundással találta szembe magát.A hím látszólag nagyon sietett, Aranymancs nem is szándékozta őt zaklatni.Az időjárás kimutatta, hogy ősz van, ugyan napos de szeles idő volt.A puma kissé megremegett ahogy megcsapta egy hideg szél hirtelen.Beljebb ugrált a barlangba, ahol már szelek ellen védett terület volt.Előtte nyúl tetemek hevertek.Sóvárgott a hús után, de nem akart tolakodó lenne.Biztos van valami oka, hogy más még nem evett.Például, hogy nem éhesek..Tekintetét vezérükre emelte, oda lépdelt hozzá pár lépést, majd leült.*
-Árnyékszív kérdésére én is meghallgatnám a választ.-*Szólalt meg kissé halkan.Nem hallgatózott, de félfüllel meghallotta, hogy mint mond társa.*
|
Csak arra eszmélt fel, hogy már a barlangnál jár, és Viharkarom áll előtte. Lehajtott fejjel köszöntötte a vezért, majd tekintete a tetemekre tévedt. Még senki sem evett belőlük. Árnyékszív sem szándékozott, a két nyúl után már nem volt éhes. A barlang szája mellé vonult, és leült.
- Egy árva lélekkel sem találkoztam, míg ideértem. Történt valami, hogy mindenki így eltűnt? - kérdezte Viharkaromtól |
Homokbundás szótlanul bólintott. Nagy ugrásokkal elindult a másik, kisebb barlang felé.
//folyt. Kotorékbarlang//
Samok: igen, persze. Te vagy a vezér, azt csinálsz (nagyjából) amit akarsz. |
*Viharkarom homlokát gond felhőzte.*-Rendben. Ez aggasztó hír, de majd csak előkerülnek-*zárta le a dolgot. Feleseges elmenni megkeresni őke, mintha kiskölykök lennének..*-Ezek szerit egyenlőr hárman eszünk. Épp itt az ideje-*mondta.*-Homokbundás, megtennéd hogy szólsz Harmatcseppnek?-
//Ha lesz elég karater, lehet tartani egy "gyűlést"?// |
Homokbundás a suta mellé dobja kicsinyét. Legalább együtt távoznak.
Elfordítja a fejét a temekről, a vezérre. - Harmatcseppet nemrég láttam a kotorékbarlang környékén. A többiekről nem tudok. |
Viharkarom és Homokbundás megérkeztek zsákmányaikkal a barlanghoz. A nőstény letette az őz tetemét a szokásos helyre, és körülnézett. Sehol senki...Összevonta a szemöldökét.-Hol lehetnek a többiek?-gondolkodott hangosan |
Funkció: csapat számára pihenőhely, találkozóhely
Több járattal rendelkezik. |
[20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
